Az országok közti határ anomáliák meglehetősen vonzzanak minket, mondhatni ez egy fura utazós perverziónk. Éppen ezért, amikor kiderült, hogy Grúziában leszünk 5 hónapot, már rögtön előre dörzsöltük a tenyerünk, mivel az ország dőzsöl a vitatott hovatartozású területekben. Két szakadár területe is van, Abházia és Dél-Oszétia, melyek felett a grúz kormány nem rendelkezik.
A két szakadár terület közül Abházia viszonylag biztonságosnak mondható, épp ezért Abházia „fővárosát” Szuhumit szemeltük ki úti célként. Azért a viszonylag biztonságos jelző erős túlzás, a magyar külügy egyik szakadár területet sem javasolja beutazás szempontjából,
a szembenálló felek között nincs érvényben lévő békeszerződés,
csak egy tűzszüneti egyezmény, melynek betartását egy alacsony számú EU-s békefenntartó kontingens ellenőríz
Egyébként a határ meglehetősen militarizált, a gépfegyveres katonák jelenléte, szögesdrótok és úttorlaszok egészen megszokott dolognak tűntek ottjártunkkor. Grúz ismerőseink között körbekérdezve sokan próbáltak minket lebeszélni az útról, mondván, hogy az abháziai beutazás nem lehetséges vagy ha lehetséges is, magával vonzza az adott személy Grúziából való kitiltását. Az interneten fél perc keresgélés után gyorsan kiderítettük azonban, hogy szó sincs ilyesmiről. Grúz ismerőseinknek annyiban igaza volt, hogy számukra, grúz állampolgárok számára az Abháziába való beutazás valóban nehézkesebb, de egyáltalán nem lehetetlen.
Külföldiek számára pedig még könnyebb a beutazás. Részletek a vízumigénylésről megtalálhatóak a videóban.
Pár szóban a konfliktusról: Abházia egy igazi befagyott konfliktus, ami lényegében a Szovjetunió szétesése óta létező biztonságpolitikai kihívás a régió országai számára. A SZU szétesésével Grúzia függetlenné vált és az erős nacionalista hangok miatt több grúz régió is (melyek a SZU idején komoly autonómiával rendelkeztek) az elszakadás mellett döntött. Oroszország támogatta ezeket a területeket, hiszen a szakadár területek léte kiváló aduász az oroszok kezében a volt tagköztársaságok megregulázására. Amire orosz szempontból Grúzia rá is szolgál. A grúzok ugyanis nagyon elkötelezettek az euroatlanti partnerség irányában, hosszútávú terveik között szerepel a NATO és EU csatlakozás is. De grúzok zsarolása az abház és dél-oszét kérdéssel nyilván képes lassítani ezeket a folyamatokat, így akadályozva a billegő kaukázusi ország átsodródását az orosz érdekszférából a nyugatiba.
6 órás vonatút értünk Zugdidibe, ahonnan taxival mentünk az grúz-abház határra. A grúz oldalon kicsit szúrósan kérdezgettek minket (hova megyünk, minek megyünk, hol a vízumunk), majd miután visszakaptuk az útlevelünket (szigorúan pecsétmentesen, mivel ugye a grúzok szerint nem hagyjuk el az országok egyáltalán) elindultunk gyalog a határ neccesebb oldala felé.
Középen összefutottunk a már említett EUMM srácokkal (ők hivatottak ellenőrízni, hogy felek betartsák a tűzszünetet) és először ők említették a sertésinfluenzát és hogy emiatt valószínűleg nagyban csökkennek az esélyeink az Abháziába való bejutásra. Kicsit elszomorodtunk, főleg amikor az abház oldalon tényleg lepötyögte nekünk a telefonjába fordítóprogram segítségével az abház határőr, hogy sajnos nem engedhet át minket. Szomorúak voltunk, hiszen az egész napunk utazással telt, valamint Abházia egy nagyon különleges utazós kalandunk lett volna, egyrészt mert meglehetősen elzárt ország, másrészt, mert gyakorlatilag létezik ugyan, de szinte semelyik másik ország nem ismeri el.
És hányan mondhatják el, hogy jártak egy országban, ami nem is létezik?
Mi mindenesetre már visszafelé bandukolva a senkiföldjén megfogadtuk, hogy mindenképpen visszatérünk és megpróbálunk bejutni Abháziába.