Az első héten felvett egy taxis bácsi és megkérdeztem tőle, szerinte mi az amit semmiképpen sem lehet kihagyni ha Grúziában jár az ember. Kevés angoltudásával azt felelte: SIGNAGI! Igaza volt, a várost nem érdemes kihagyni!
Kakheti a legkeletibb régiója Grúziának, a Tbiliszitől egy órára található dimbes-dombos megye kiváló borairól híres. Kakheti Grúzia Tokaja ha lehet így fogalmazni, csak talán a helyi Tokaj sokkal inkább elbővülő mint otthon.
Két nagyobb városa van, Signagi és Telavi.
Signagi
A mesebeli városka a borairól és lenyűgöző tájairól híres. Ez az egyik legkisebb városka Grúziában ahhoz képest, hogy nap mint nap árasztják el a turisták. A város neve törökül menedéket jelent, ami kifejezetten találó tekintve az elhelyezkedését. Egy magas dombon található, a várost magas várfal határolja el az erdőtől és csak nyugati irányból a hegy oldalából lehet megközelíteni a városkát. Az egész városka egy dombocskán terül el, ahol a macskaköves utak fel, majd le kanyarognak és minden sarokból rálátni a északon elterülő Kaukázus hegyeire. A belváros nagyon takaros, kedves, tradicionális grúz házak és tornácok mosolyognak ránk bármerre is kanyarogjunk a macskaköveken. Sok turista program van, de ahogy láttuk, egy vagy maximum két napot érdemes eltölteni a városkában. Ha már arra járunk, mindenképpen kóstoljuk meg a helyi borokat, például itt és itt.
Signagiba Tbilisziből egyszerű eljutni, Samgori állomásról (mi inkább neveznénk piacnak) indulnak a marshrutkák. Az első reggel 11-kor indul és érdemes legalább egy fél órával hamarabb kiérkezni, mert ha megtelik elindul. És higgyétek el, sok más turistának a listáján van a város. Signagiból pedig két óránként megy vissza busz, 14, 16, 18 órakor. Nagyjából másfél óra az út (110 km) és 6 lari fejenként a jegy.
Telavi
A másik nagyobb város a régióban már kevésbé varázslatos, őszintén szólva számomra kissé csalódás volt. Ha választani kell a kettő közül, egyértelműen Signagit válasszátok, de azért Telavinak is megvannak a maga szépségei. A belvárosban van egy kisebb sétáló utca ami varázslatos! Itt is megtalálhatjuk a tradicionális házakat és itt is megvan a csodálatos kilátás a Kaukázusra. Bármerre néztünk a csodaszép hegycsúcsok vissza-vissza kacsingattak ránk.
Azonban amire innen örökké emlékezni fogunk, hogy hogyan kóstoltunk igazi! helyi bort Telaviban.
A többi cserediákkal betoltunk egy pár jó nagy adag khachapurit (helyi nemzeti étel) majd egy kisebb sétára indultunk. Egyszer csak megjelent előttünk egy bácsi és beinvitált magához egy kis házi borra. A mai napig nem tudom, hogy miért fogadtuk el a spicces bácsi ajánlatát, de bementünk. Egyszer csak egy egyszerű parasztház étkezőjében találtuk magunkat, megterített asztallal és a grúz vendégszeretettel. A feleség kínált minket friss gyümölcsökkel, házi khachapurival, salátával, édességgel és egy kis házi borral (ami borzalmas volt, de meg kellett inni). Félig grúz, félig orosz félig német félig angol keveréknyelven elkezdtünk beszélgetni politikáról, kultúráról és a család életéről. Kiderült, hogy a házaspár egyik lánya kint él Németországban (ezért tudnak egy pár szót németül) és hogy nagyon hiányolják. Nagyon jól éreztük magunkat és sok nevetés és fénykép után visszaindultunk Tbiliszibe.
Telaviba is ugyanúgy Samgoriból lehet eljutni Marshrutkával, ide reggel 9-kor megy az első marshrutka és az utolsó délután 5 kor indul vissza. Ide nagyjából 2 óra eljutni de ugyanúgy 6 lari az ára.