Januárban eltöltöttünk egy pár napot Örmányországban.
Körbe jártuk Jerevánt, ellátogattunk a Garni templomhoz, a Geghard apátsághoz és még a Seván tavat is láttuk. Mégis, kicsit csalódottan tértünk haza..
Tbilisiből indultunk útnak Jereván felé! Eredetileg vonattal terveztük megtenni a Budapest- Bécs távot, azonban a 230 km-s távot a vonat körülbelül 10 óra alatt teszi meg éjszaka. Ezt miután konstatáltuk, a marshrutka (iránytaxi, ami általában egy nagyon régi mikrobusz) mellett döntöttünk, ami csak 6 órás utat ígért.
Tbilisiből Jereván 30 lariba került (kb. 3000 Ft) azonban 7 és fél óra alatt értük el a célunkat.
Csodálatos útvonal volt, eljöttünk az Aragac hegyláncai mellett
azonban az utak borzalmasak voltak, így sokszor csak 40-el tudtunk menni.
Jereván egy milliós panelrengeteg, melynek jellegét a "csodás" szovjet építészeti befolyás határozza meg a leginkább. Külvárosa kifejezetten szegényes, a belvárosa nagyon kicsi de egészen takaros.
A legnagyobb látványosságokat egy nap alatt be lehet járni.
A legnagyobb látványossága a Cascade, ami Szemirámisz függőkertjének az újragondolt, modern változatának neveznek. A park ami a lépcsősor alatt fekszik tele van kortárs művészek munkáival. Vannak közöttük nagyon szépek és elgondolkodtatóak, meg olyan is, amiket mi kegyetlenül randomnak találtunk (pl. kék teás kancsó).
A lépcső nagyon szép lenne ha befejezték volna az építését. Nagyjából 20 éve készül és nem azért, mert olyan bonyolult művészeti alkotás lenne, mint a Sagrada familia, hanem csak simán néha van pénzük az építésre, néha pedig nincs. Néha pedig elviszi a korrupció.
Így sajnos a legnagyobb látványosság a legkínosabb is egyben, hiszen felkapaszkodva a tetejére kerítésbe és vasbeton elemekbe ütközik az ember.
Azonban a függőkert éppen aktuális tetejéről (a többi rész felfelé ugye még under construction) csodálatos látvány tárul az ember szeme elé, ha épp tiszta az idő vagy nincs szmog: az Ararát-hegy két csúcsa csodálatos és az örmény kultúra és identitás meghatározó eleme.
A hegy az örmények örök szimbóluma és valószínűleg Örményországban mindent el lehet adni ilyen márkanévvel, nem véletlenül van Ararát brandy, bor, cigaretta vagy akár bank is. A történet szomorú oldala, hogy maga a két csúcs már a határ túloldalán, Törökországban található. És a viszony a két ország között finoman szólva sem éppen baráti. A nyilvánvaló tények ellenére Törökország a mai napig nem ismeri el az örmény népirtás létezését, vagyis azt a szisztematikusan végrehajtott intézkedéssorozatot, mely során több mint 1 millió örményt gyilkoltak le a török szervezek a nacionalizmus és az állam homogenitásának jegyében. A Szovjetunió szétesése után a nacionalizmus fellángolt és a korábbi két tagköztársaság Örményország és Azerbajdzsán viszonya ellenségessé vált Karabah miatt. Ez az a régió, ami az azeri tagköztársasághoz tartozott a szovjet időkben, de területén az örmények voltak többségben. A Szovjetunió szétesése után az örmények megszállták a területet, hogy szavatolják az ott élők biztonságát (erősen él bennük ugyanis a genocídium emléke és az azeriek is egy türk nép). A vita a mai napig nem oldódott meg, a konfliktus befagyott és konzerválódott: békeszerződés nincs, az örményeket az oroszok támogatják, míg az azerieket a törökök, de konfliktus mindkét félnek óriási gazdasági károkat okoz, amit az örmények sokkal jobban megsínylenek, mivel nekik nincsenek olyan értékes kőolaj és földgáz készleteik mint az azerieknek. Az örmények geopolitikai helyzete nem valami kellemes, nyugatra Törökország, keletre Azerbajdzsán, ők pedig a két ellenség között. Egyébként az örmény-török és az örmény-azeri határ le is van zárva, így Örményország csak Grúzián és Iránon keresztül jut import áruhoz.
Jereván belvárosa tagadhatatlanul takaros, érdemes még megnézni a Szabadság teret, ahol az Opera található és a Köztársaság teret is, amit a kormány épületek és múzeumok vesznek körül. Érdemes még felkeresni a Kék Mecsetet, ami a perzsa megszállás idejéből maradt Jerevánban. Számunkra a kis eldugott kávézók és éttermek voltak a legkülönlegesebbek, ahol találkozhattunk az örmény konyha különlegességeivel.
Akkor egy pár szót ejtsünk a gasztronómiáról is!
Érdemes megkóstolni a dolmát, ami nagyon hasonlít a magyar töltött káposztához, azonban káposzta helyett szőlő levélbe csomagolják a húst vagy egyéb tölteléket. A fűszerezés is más, a Kaukázusra jellemzően rengeteg petrezselymet és koriandert használnak ennél az ételnél is.
Alapvetően sok a hasonlóság a török és a grúz konyhával, itt is nemzeti ételnek számít a tabouleh, ami egy bulguros, zöldséges saláta, a baklava és a kofte. Az azeri konyhával van egy közös híres ételük, a piláf, ami kerámia edényben sült szószos hús (általában dió alapú) rizzsel tálalva.
Mivel sok időnk volt, ellátogattunk az Ararát brandy gyárba, ami a Örményország leghíresebb brandyje, ahol 4000 AMD-ért kaptunk egy órás túravezetést és kóstolhattunk egy 3 és egy 10 éves brandyt. Apropó brandy...Ti tudjátok mi a különbség a brandy és a konyak között? Ha nagyon röviden kell megfogalmazni, akkor minden konyak brandy, de nem minden brandy konyak. Bővebben a franciák eredet védetté tették a konyakot, vagyis csak a Franciaországban, a megfelelő eljárással készült brandy nevezhető konyaknak. Az Ararát brandy (és sok más örmény brandy) ugyan eljárás és minőség szempontjából teljesíti a konyakká váláshoz szükséges feltételeket, azonban, mivel nem Franciaországban készül, így marad brandy. A gyárlátogatás egyébként szuper volt, ha szeretnétek menni, arra kell figyelni, hogy előre kell foglalni időpontot, online vagy személyesen! Szóval nem ám csak úgy odaállítani, kell előzetes regisztráció is!
Összességében Jereván nem vált a szívünk csücskévé, sokkal kevésbé volt egyedi mint például Tbiliszi a régióból. Tbiliszinél egyébként sokkal szegényesebb is volt. A külváros panelrengeteg, a belváros pedig a szovjet építészet és térrendezés nyomait viseli magán. 1-2 napnál több időt nem érdemes itt eltölteni, viszont nagyon érdemes vidékre utazni, túrázni vagy hegyet mászni, hiszen a táj gyönyörű!
A Geghard apátság körülbelül 25 km-re fekszik keletre Jerevántól és melegen ajánljuk a megtekintését, mert gyönyörű, nem csak az apátság hanem az odavezető út is meseszép.
Januárban voltunk és időhiány és a botrányos örmény közlekedés miatt előre megszervezett túrákat néztünk ki, annak ellenére, hogy nem vagyunk az előre megszervezett túrák nagy kedvelői. Azonban egyik túra sem indult el, a marshrutkák pedig meglehetősen ritkán járnak, ráadásul a külvárosból, így Yandex-en hívtunk egy taxit. Reggel nagyjából fél óra alatt kivitt és 3600 AMD volt a belvárosból. A hegyek ölében lévő Geghard apátságot körbejártuk, majd nagyjából 5 km-ert sétáltunk vissza az út mentén a következő faluig, Garni-ig, ahol megnéztünk egy görög időkből megmaradt szentélyt. A monostor és a szentély nagyon szépek voltak, mégis a sétát élveztük a legjobban!
Az út meseszép hegyek mellett vezetett végig! Út közben hozzánk csapódott egy kutyus és őrizte az utunkat, közben találkoztunk csirkékkel, nyuszikkal, kölyök kutyákkal majd belebotlottunk egy nyitott pékségbe, ahol két néni sütötte az örmény kenyereket. Integettünk nekik, ők pedig odahívtak minket és rövid activity után adtak nekünk egy kenyeret az útra! A pénzt pedig elutasították, mondván, hogy a kenyér ajándék. Nagyon aranyosak voltak :)
Garni egy ici-pici falu, még is sok turistával találkoztunk, akik szintén a templomra voltak kíváncsiak. A hihetetlenül hosszú örmény történelem során ugyanis görögök is éltek a térségben és itt hagyták az örökségüket. Ezt a templomot sajnos lerombolta egy földrengés szóval a mostani egy eredeti tervek által újra épített verzió de így is megéri megnézni, hiszen elképesztően drámai helyen van! Beszéljenek is helyettem a képek!
Garniból pont elkaptuk a Jerevánba tartó buszt, ami 250 AMD/fő volt és tippünk szerint talán még Sztálin is utazhatott rajta, olyan régi évjáratú lehetett. De Brezsnyev már mindenképp.
Másnap meglátogattunk az Örmény Genocídium Múzeumát, ami egy megindító és szomorú élmény volt, de mindenképpen ajánljuk, mert nagyon érdekes és informatív, valamint ingyenes is. (Bár ebben nem vagyunk biztosak, lehet, hogy csak aznap volt ingyenes.)
A helyek, ahol ettünk/ittunk és ajánljuk:
A Twelve Tables nagyon hangulatos underground hely, ahol jók a tészták és a finom a sör és a bor is! Emellett a Crumbs Bread Factory-ban nagyon ajánljuk a kávékat és a reggeli menüt, de elnézhettek az Our Village nevű étterembe is, ami egy kicsit drágább, de finomak az örmény különlegességek. Balázs függősége miatt a Dargett Brewery pubjában is lógtunk párszor, ahol egész jó kézműves söröket lehet kóstolni!
A videó még készül Jerevánról, addig is tekintsétek meg az eddigi videós munkáinkat ;)
https://www.youtube.com/channel/UCRyasM6fi_IBrTvKy3va2cg?view_as=subscriber